Japán dióhéjban, III. rész
Sziasztok!
Hát végre csak eljutottam odáig, hogy újra írjak. Sok minden összejött, de most végre itt van!
Sok fotó a leírtakról itt:
http://dfs.iis.u-tokyo.ac.jp/~petres/
Az elmúlt két és fél hónap itt az ún. téli évszak volt. Ez többnyire száraz volt és napos, az átlag hőmérséklet nappal úgy 5-10 fok között volt. Szóval nem volt túl hideg. Néha, úgy két hetente esett 1-2 napot az eső, néha, amikor hidegfront volt, akkor hó is eset, de ez általában vagy azonnal vagy másnap elolvadt. A mennyiség se volt fergeteges, úgy max. 2-3 cm ha volt alkalmanként.
Az előző beszámoló valahol még december közepén ért véget. A december itt teljesen szokványos hónapnak számít, semmi olyan különlegessége nincsen mint otthon. Karácsonykor nincsen szünet, csak a 23-a szünnap, de az is csak azért, mert ekkor van a császár születésnapja. A császári palotát csak ezen a napon, illetve jan. 2-án lehet megnézni, így hát 23-án pár kedves japán önkéntessel elmentünk a palotához, hogy megnézzük, és meghallgassuk a császár beszédét. A császári kertről is csináltam pár képet. Különben tudni kell, hogy a császári kert több hektár és Tokió közepén található.
Azért annak ellenére, hogy a decemberben az embereknek nincsen szünetük, nekünk hála istennek volt 3 hét pihi. Dec. 18-tól jan. 10-ig. Ekkor sokan hazamentek, vagy elmentek melegebb országokba nyaralni, a kolesz is kicsit kiürült kicsit. Itt a karácsony és az újév kicsit felcserélődött mint otthon ugyanis itt az újév a fontosabb. Akkor megy mindenki haza a családjához, azt töltik együtt békésen. A karácsony az inkább itt a szerelmesek napja illetve a barátoké. Ekkor összejönnek, esznek, isznak, mulatnak. Mi is páran a koleszból elmentünk enni egy finomat, de valahogy nem volt az az igazi karácsonyi hangulat. Szerencsére még éppen időben jött meg a csomagom, és abban volt szaloncukor, ami jól jött ;-) Aztán jött a sokk, kinek már 25-én, nekem csak 27-én. Ugyanis az újév előtti időszak a nagytakarítás ideje, az új év, hogy jól kezdődjön, ki kell takarítani mindent, rendet kell rakni. Na most ez érvényes a laborokra is, úgyhogy volt olyan labor, amelyik 25-én szombaton csinálta ezt, nálunk szerencsére erre csak hétfőn került sor.
A szilveszter is jól sikerült. Szerencsére egy-két világot látott és Tokió japán is inkább bulizni akart, mintsem otthon maradni a szülőkkel, így Yokohamában szerveztek egy szilveszteri programot. Yokohamának van egy új, nagyon modern része, amit Minatomirainak hívnak. Ez hasonló a párizsi La Defense. Itt volt éjfélkor egy kb. 10 perces tűzijáték, majd elmentünk egy klubba mulatni. Aztán reggel hatkor kimentünk a partra, hogy megnézzük együtt az új év első napfelkeltéjét és kívánjunk valamit az új évre. Különben a hagyományos újév itt úgy telik, hogy éjfélkor mindenki elmegy egy közeli jinja-ba (sinto templom) és meghallgatják a 108 gongütést. 108 rossz szellem volt és ezeket űzik el. A napfelkelte után visszamentünk Tokióba, bedobtunk egy reggelit, majd úgy 10 körül már ágyba is kerültünk.
A következő hétvégén élvezve a szünidő utolsó napjait elmentünk 2 napra Nikkóba. Ez kb. 2 órás vonatútra van Tokiótól éjszakra. Nikkó az UNESCO Világörökség része, a Toshogu uralkodó erdőben rejtett buddhista templomai vannak itt. Itt laktak a Toshogu szerzetesei és végül őt is itt temették el. Ő volt az az uralkodó, aki először egyesítette egész Japánt. De Nikkó nem csak erről híres, hanem arról is, hogy van egy hegyi tó és nagy vízeséssel, és rengeteg onsen-nal (aki elfelejtette volna ez a japánok termálfürdője, de itt az erős vulkáni működés miatt van. hasonló az izlandi meleg fürdőkhöz). A második nap csináltunk egy kis kirándulást a hóban, majd utána megpihentünk egy onsenban, jót fürödtünk, aztán irány haza.
Utána volt még újabb másfél hónap húzós nyelvtanfolyam, ami végül február 20-án ért véget. Ekkor a végső tesztet sikeresen teljesítők egy ceremónia során kaptak oklevelet, majd volt egy nagy álló fogadás, és mivel ez sokunknak nem volt elég éjfélig pár tanár kíséretében elmentünk egy étterembe, ahol még egy kis evés és falatozás közben beszélgettünk, karaokéztunk (a karaoke az olyan mint a Megasztár, azaz van egy gép sok ezer dallal, de csak a zene van rajta. az éneket neked kell énekelned, és segítségül fut a képernyőn a szöveg. a japcsik és koreaiak meg vannak érte őrülve, tényleg jópofa. szerencsere a legtöbb helyen lehet kérni nomihoudait, azaz annyit iszol amennyit akarsz, alkoholt is, így a hangulat egy idő után garantált).
Az utolsó utazásom a síelés volt a múlt hétvégén. Három napra mentünk Niigata közelébe (itt volt még novemberben egy nagy földrengés), ún. Cupido Valleyba (a japánok mindennek valami hülye nevet adnak, azt hiszik ettől különlegesebb lesz). A síterep nem volt túl nagy, úgy 8 pálya volt, kb. 20 km, 4 ülős, 1 kabinos lifttel. A völgyben a sílift üzemeltető cégnek a pálya közelében (pályaszállás) kis 5-7 személyes, három szintes faházak voltak. Ebben összesen kb. 250-en lehetett lakni, ezáltal garantálva volt, hogy a pályák ne legyenek tele. Kocsival jöttek még naponta páran a közelből, de mivel hétköznap volt így egyáltalán nem volt zsúfoltság. A mi csoportunk 90 főből állt, külföldi és japán egyetemistákból. Amikor megérkeztünk, iszonyatos mennyiségű hó fogadott, 6 méter! Ennyi havat még nem láttam. A mi házunk volt az utolsó, és addig egy hómaróval volt kivájva az új, ami mint egy labirintus olyan volt. Ki nem láttunk belőle. Volt, hogy az ülős liftek alatt is ki kellett kaparni a havat, mert különben leért az ember lába. Az első nap jó idő volt, sütött a nap, és rövid fun carver lécet kértem. Aztán este elkezdett iszonyatosan havazni, majd utána végig havazott. Éjjel annyira havazott, hogy kb. 50 cm friss hó esett. Reggel a házunkból alig tudtunk kijönni, mert a sok új hó, és a lebomlott hófal kicsit elbarikádozta az ajtónkat. Végső esetben a második emeleti teraszról tudtunk volna menekülni, mert a hó odáig ért, a második szint közepéig. A sok hó miatt másnap egy hosszó, sima carving lécre cseréltem a kis lécet, mert azzal ilyen sok friss hóban nem lehetett síelni, és irányt vettünk a szűzhavas fekete pályának. Nagyon muris volt, nyakik süppedt az ember a hóban ha elesett, és újra elindulni se volt egyszerű. Volt is még kaland, ugyanis az egyik srácnak leoldott a léce 1 méter mélyen a hóban. Kb. 1 óráig kerestük, ástunk mint a hegyimentő kutya mire meglett ;-) Esténként volt nagy iszogatás, hócsata meg minden jópofa dolog, ami lenni szokott. A síelésről egyelőre csak pár kép van fenn, mert én csak ennyit csináltam, de mások többet. Ha megkaptam őket, akkor azokat is felrakom.
Most, hogy a nyelvtanfolyamnak vége a laborban ügyködöm. Csinálom a kutatásomat, illetve most a labor robotjait újítjuk fel, azt találjuk ki, hogy mit kellene hozzá venni, hogy kellene csinálni a dolgokat.
Március végén sok új fotó lesz, mert jön az anyu és a Pista és megyünk mindenfelé, ahol még én se voltam, úgyhogy akkor újabb érdekes élménybeszámoló lesz. Meg lehet őket is kérdezni, hogy ők milyen furcsaságokat találtak, mert nekem már sok furcsaság megszokás...
Üdv,
Zoli
Hát végre csak eljutottam odáig, hogy újra írjak. Sok minden összejött, de most végre itt van!
Sok fotó a leírtakról itt:
http://dfs.iis.u-tokyo.ac.jp/~petres/
Az elmúlt két és fél hónap itt az ún. téli évszak volt. Ez többnyire száraz volt és napos, az átlag hőmérséklet nappal úgy 5-10 fok között volt. Szóval nem volt túl hideg. Néha, úgy két hetente esett 1-2 napot az eső, néha, amikor hidegfront volt, akkor hó is eset, de ez általában vagy azonnal vagy másnap elolvadt. A mennyiség se volt fergeteges, úgy max. 2-3 cm ha volt alkalmanként.
Az előző beszámoló valahol még december közepén ért véget. A december itt teljesen szokványos hónapnak számít, semmi olyan különlegessége nincsen mint otthon. Karácsonykor nincsen szünet, csak a 23-a szünnap, de az is csak azért, mert ekkor van a császár születésnapja. A császári palotát csak ezen a napon, illetve jan. 2-án lehet megnézni, így hát 23-án pár kedves japán önkéntessel elmentünk a palotához, hogy megnézzük, és meghallgassuk a császár beszédét. A császári kertről is csináltam pár képet. Különben tudni kell, hogy a császári kert több hektár és Tokió közepén található.
Azért annak ellenére, hogy a decemberben az embereknek nincsen szünetük, nekünk hála istennek volt 3 hét pihi. Dec. 18-tól jan. 10-ig. Ekkor sokan hazamentek, vagy elmentek melegebb országokba nyaralni, a kolesz is kicsit kiürült kicsit. Itt a karácsony és az újév kicsit felcserélődött mint otthon ugyanis itt az újév a fontosabb. Akkor megy mindenki haza a családjához, azt töltik együtt békésen. A karácsony az inkább itt a szerelmesek napja illetve a barátoké. Ekkor összejönnek, esznek, isznak, mulatnak. Mi is páran a koleszból elmentünk enni egy finomat, de valahogy nem volt az az igazi karácsonyi hangulat. Szerencsére még éppen időben jött meg a csomagom, és abban volt szaloncukor, ami jól jött ;-) Aztán jött a sokk, kinek már 25-én, nekem csak 27-én. Ugyanis az újév előtti időszak a nagytakarítás ideje, az új év, hogy jól kezdődjön, ki kell takarítani mindent, rendet kell rakni. Na most ez érvényes a laborokra is, úgyhogy volt olyan labor, amelyik 25-én szombaton csinálta ezt, nálunk szerencsére erre csak hétfőn került sor.
A szilveszter is jól sikerült. Szerencsére egy-két világot látott és Tokió japán is inkább bulizni akart, mintsem otthon maradni a szülőkkel, így Yokohamában szerveztek egy szilveszteri programot. Yokohamának van egy új, nagyon modern része, amit Minatomirainak hívnak. Ez hasonló a párizsi La Defense. Itt volt éjfélkor egy kb. 10 perces tűzijáték, majd elmentünk egy klubba mulatni. Aztán reggel hatkor kimentünk a partra, hogy megnézzük együtt az új év első napfelkeltéjét és kívánjunk valamit az új évre. Különben a hagyományos újév itt úgy telik, hogy éjfélkor mindenki elmegy egy közeli jinja-ba (sinto templom) és meghallgatják a 108 gongütést. 108 rossz szellem volt és ezeket űzik el. A napfelkelte után visszamentünk Tokióba, bedobtunk egy reggelit, majd úgy 10 körül már ágyba is kerültünk.
A következő hétvégén élvezve a szünidő utolsó napjait elmentünk 2 napra Nikkóba. Ez kb. 2 órás vonatútra van Tokiótól éjszakra. Nikkó az UNESCO Világörökség része, a Toshogu uralkodó erdőben rejtett buddhista templomai vannak itt. Itt laktak a Toshogu szerzetesei és végül őt is itt temették el. Ő volt az az uralkodó, aki először egyesítette egész Japánt. De Nikkó nem csak erről híres, hanem arról is, hogy van egy hegyi tó és nagy vízeséssel, és rengeteg onsen-nal (aki elfelejtette volna ez a japánok termálfürdője, de itt az erős vulkáni működés miatt van. hasonló az izlandi meleg fürdőkhöz). A második nap csináltunk egy kis kirándulást a hóban, majd utána megpihentünk egy onsenban, jót fürödtünk, aztán irány haza.
Utána volt még újabb másfél hónap húzós nyelvtanfolyam, ami végül február 20-án ért véget. Ekkor a végső tesztet sikeresen teljesítők egy ceremónia során kaptak oklevelet, majd volt egy nagy álló fogadás, és mivel ez sokunknak nem volt elég éjfélig pár tanár kíséretében elmentünk egy étterembe, ahol még egy kis evés és falatozás közben beszélgettünk, karaokéztunk (a karaoke az olyan mint a Megasztár, azaz van egy gép sok ezer dallal, de csak a zene van rajta. az éneket neked kell énekelned, és segítségül fut a képernyőn a szöveg. a japcsik és koreaiak meg vannak érte őrülve, tényleg jópofa. szerencsere a legtöbb helyen lehet kérni nomihoudait, azaz annyit iszol amennyit akarsz, alkoholt is, így a hangulat egy idő után garantált).
Az utolsó utazásom a síelés volt a múlt hétvégén. Három napra mentünk Niigata közelébe (itt volt még novemberben egy nagy földrengés), ún. Cupido Valleyba (a japánok mindennek valami hülye nevet adnak, azt hiszik ettől különlegesebb lesz). A síterep nem volt túl nagy, úgy 8 pálya volt, kb. 20 km, 4 ülős, 1 kabinos lifttel. A völgyben a sílift üzemeltető cégnek a pálya közelében (pályaszállás) kis 5-7 személyes, három szintes faházak voltak. Ebben összesen kb. 250-en lehetett lakni, ezáltal garantálva volt, hogy a pályák ne legyenek tele. Kocsival jöttek még naponta páran a közelből, de mivel hétköznap volt így egyáltalán nem volt zsúfoltság. A mi csoportunk 90 főből állt, külföldi és japán egyetemistákból. Amikor megérkeztünk, iszonyatos mennyiségű hó fogadott, 6 méter! Ennyi havat még nem láttam. A mi házunk volt az utolsó, és addig egy hómaróval volt kivájva az új, ami mint egy labirintus olyan volt. Ki nem láttunk belőle. Volt, hogy az ülős liftek alatt is ki kellett kaparni a havat, mert különben leért az ember lába. Az első nap jó idő volt, sütött a nap, és rövid fun carver lécet kértem. Aztán este elkezdett iszonyatosan havazni, majd utána végig havazott. Éjjel annyira havazott, hogy kb. 50 cm friss hó esett. Reggel a házunkból alig tudtunk kijönni, mert a sok új hó, és a lebomlott hófal kicsit elbarikádozta az ajtónkat. Végső esetben a második emeleti teraszról tudtunk volna menekülni, mert a hó odáig ért, a második szint közepéig. A sok hó miatt másnap egy hosszó, sima carving lécre cseréltem a kis lécet, mert azzal ilyen sok friss hóban nem lehetett síelni, és irányt vettünk a szűzhavas fekete pályának. Nagyon muris volt, nyakik süppedt az ember a hóban ha elesett, és újra elindulni se volt egyszerű. Volt is még kaland, ugyanis az egyik srácnak leoldott a léce 1 méter mélyen a hóban. Kb. 1 óráig kerestük, ástunk mint a hegyimentő kutya mire meglett ;-) Esténként volt nagy iszogatás, hócsata meg minden jópofa dolog, ami lenni szokott. A síelésről egyelőre csak pár kép van fenn, mert én csak ennyit csináltam, de mások többet. Ha megkaptam őket, akkor azokat is felrakom.
Most, hogy a nyelvtanfolyamnak vége a laborban ügyködöm. Csinálom a kutatásomat, illetve most a labor robotjait újítjuk fel, azt találjuk ki, hogy mit kellene hozzá venni, hogy kellene csinálni a dolgokat.
Március végén sok új fotó lesz, mert jön az anyu és a Pista és megyünk mindenfelé, ahol még én se voltam, úgyhogy akkor újabb érdekes élménybeszámoló lesz. Meg lehet őket is kérdezni, hogy ők milyen furcsaságokat találtak, mert nekem már sok furcsaság megszokás...
Üdv,
Zoli
posted by Zoli at 6:27 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home