Sziasztok!
Most egy mass mail keretében írok pár dologról, ami érdekes lehet mindenkinek, és amit úgy az első három hét alatt tapasztaltam.
1. Ország
Az ország eléggé elnyújtott, ezért mindenféle éghajlat van. Tokió középen van, így átlagosnak tekinthető. Télen nincsen túl hideg (állítólag), nyáron viszont meg elviselhető meleg van (állítólag). Ami most tapasztalok, hogy eléggé nedves, nagy a páratartalom. Most az elmúlt két napban jó idő volt, napos, de korábban eléggé esős volt.
2. Lakosság vs. ország
Hát ugye ők kb. 120 millióan vannak, és az ország lakható területe kb. akkora mint Mo. Szóval sűrűn vannak. Főleg Tokióban, ami mondjuk kb. akkora területen van mint Bp + egészen Szentendre + Gödöllő és a közte lévő terület. Itt kb. 30-35 millióan élnek. Ebből kifolyólag minden kicsi, és mindenhol tömeg van. Tokió az a város, ahol állítólag bárhol leejtesz egy 10000 yenest (1 yen = 1.8 Ft), akkor többet ér az általa kitakart terület, mint maga a bankjegy. Na most, vannak olyan területek is Tokióban, ahol ugyanezt az 1 kilós aranyrúddal is el lehet játszani! Ennek következményeként a lakások kicsik, átlag 25 m2, és nagyon sok a toronyház. Akinek háza van az milliomosnak számít, de kertről senki ne álmodjon itt, csak azok, akik a hegyekbe laknak. A garázsok is emeletesek, és éppen akkora egy parkolóhely, ahova pont beférnek a kocsik. Persze a kocsi is luxus, és eléggé használhatatlan is, de ez majd a közlekedés szekcióban. Még annyit, hogy ebből ered, hogy náluk minden kicsi, és ez több helyen is majd még megjelenik. Ugyanakkor ahova nem spórolják a helyet, azok a parkok. Tokióban elég sok park van és azok nagyok, több hektár is akár.
3. Tájékozódás
Itt fontos tudni, hogy Japánban nincsenek utca nevek. Ezért a tájékozódás kicsit nehézkes, de nem lehetetlen. Már csak azért sem, mert a japánok eléggé hülyén tájékozódnak (pl. a reptérről a taxis nem tudta, hogy hogyan vigyen el a szállásunkra, és másik 3 sráccal ügyeskedtük ki a mi internetről letöltött sillabuszunkról a utat), így elég sok hülye biztos dolog terjedt el. Náluk a házak azonosítása úgy történik, hogy vannak kerületek mint nálunk, csak itt nevük van. Azután a kerületeken belül vannak városrészek, úgy mint nálunk az V. kerületben van Terézváros meg ilyen-olyan város is. Ezután ez a kisebb városrész fel van osztva max. 10 nagyobb részre, majd ezekben vannak a blokkok, és egy blokkban van egy egyedi házszám. Így egy cím úgy néz ki, pl. az enyém, hogy Tokyo-to (Tokyo város), Setagaya-ku (Setagaya kerület), Kami-Soshigaya (ez a városrész) 4-24-1 (a 4. chome, azaz nagyobb blokk, 24. tömbje, és annak az 1-es haza). Na most ez így komplikaltnak hangzik, de a térkép alapján el lehet mindenhova jutni. Na de a japánok ehhez is hülyék ezért a következő dolgok vannak:
- minden helyhez van egy térkép vagy a névjegykártyán, vagy a prospektuson, vagy az interneten stb. amin le van rajzolva, hogy egy nevezetes pontról, pl. metró állomás, hogyan lehet eljutni
- a legtöbb autóban és taxiban van GPS alapú navigációs rendszer, ezzel simán lehet közlekedni (a mi taxinkba nem volt :-( )
- minden újabb mobiltelefonban van szinten GPS navigációs rendszer. Azaz benyomod a címet, ez alapján az interneten megkeresi a koordinátát, kiszámolja, hogy hogyan tudsz elmenni, és megjelenik a mobil képernyőjén a kis térkép
3. Közlekedés
Alapvetően mindenki metróval megy mindenhova. A mindenki alatt a vállalati vezetőtől kezdve, az utcaseprőig. Autóval lehetetlen közlekedni, mert hiába vannak a városon belül 3 szinten autópályák, pillanatok alatt bedugulnak. Az autó arra van, hogy az unatkozó feleség elvigye reggel az urat a metróállomásra, utána elvigye a gyereket a környéki iskolába, bevásároljon, majd összeszedje a gyereket, és apukát az állomáson. A metróhálózat jó, sűrű, kb. összesen 30 metróvonal van, ebből kb. 20 mondható belvárosinak, és a többi külvárosi (HÉV jellegű). A külvárosiak földfelszíniek általában, a belvárosiak földalattiak. A külvárosiaknak jellemző, hogy vannak expressz, semi-express, rapid, és local vonatok. Ezek abban különböznek, hogy nem mindenhol állnak meg, csak nagyobb, vagy legnagyobb állomásokon. Pl. Az expressz Batthyányi-Békás-Szentendre, a semi meg közötte megáll, a rapid legtöbbször, a local meg mindenhol. Úgyhogy azért figyelni kell, hogy ezek közül melyikre száll fel az ember, mert igencsak messzire mehet. A menetjegy ara ugyanannyi, mindegy melyik vonattal utazol. Ugyanakkor a díjszabás érdekes. A metrók közül van állami, van fel állami, és van teljesen privát. Minden vonalnak saját díjszabása van, és a távolság aranyában fizetsz, de előre értelmes ember által nem megállapítható módon. Ezért ezekre vagy úgy veszel jegyet, hogy az állomáson levő térkép alapján kitalálod, hogy tényleg mennyibe is kerül (ez csak akkor lehetséges, ha valami egyszerű utat választasz, pl. nincs átszállás stb.) és akkor azt megveszed. Ha ezt esélytelennek látod, akkor sincs baj, megveszed a legolcsóbb jegyet. Ezzel átmész a külföldön jól ismert kapun, és amikor kijössz, akkor vannak ún. jegykiegészítő automaták, amelybe berakod a jegyet, és megmondja, hogy mennyit kell ráfizetni, és kimész. Szerencsére vannak gyűjtőjegyek, amikor nem kell foglalkozni a jeggyel, hanem pl. veszel egy 1000 yenes kártyát és arról magától levonja az összeget. A gép ügyes, mert ha az egyik kártyádon kevés a pénz, akkor vehetsz megegyelt, és egyszerre berakhatod a kettőt. Ekkor az elsőt lenullázza, és a másodikról meg leemeli azt a kicsit, ami kell. A metróban kalauz, jegy ellenőr nincsen. Itt senki nem lop, ez itt nemszokás. Ellenben van tuszkoló ember, minden ajtóhoz egy. A metró használata eléggé kalandos csúcsidőben. Kezdjük ott, hogy egy metrószerelvény itt kb. 300 méter hosszú! Ebből csúcsidőben 2 percenként rohangálnak, és iszonyatos embertömeget szállítanak. Állítólag egy szerelvényen akár 8 ezer (!) ember is lehet, és ez nem kamu! Reggel, és alapvetően mindig, az emberek sorba állnak az előre megjelölt helyeken, ahol az ajtó majd nyílni fog. Tolakodni nincs értelme, mert mindenki fel fog férni, ez nem kétséges, és mindegy hol állsz, egyformán szar helyed lesz. Szóval megjön a szerelvény, ajtó nyílik, ember leszáll. Utána, mintha hátulról a sort megnyomnák valami buldózerrel, iszonyatos tempóban beomlik a tömeg a metróban, és olyan tömörödöttségi fokot ér el, amit csak a szardíniák éreznek a szardíniás dobozban, és itt az emberek minden reggel. Egy gombostűt nem lehet leejteni. És ekkor jönnek az emberkék a metró az állomáson, hogy ha véletlenül valaki nem férne fel, akkor kicsit megtolják az embereket, hogy felférjen. A ki és beszállás kb. 25-35 másodperc alatt lezajlik, és utána 1.5 perc múlva kezdődik élőről. Szerencsére a japánok ápoltak, így nem terjengenek izgi szagok a metrón, és beosztástól függetlenül a vezető és a kis McDonald's árus egymás mellett tömörödik.
Mi a svájci haverommal már csak mindig azt mondjuk reggel, hogy "And the friendship party starts again"
4. Földrengés
Hát mit mondjak, mindennapos jelenségnek tekinthető. Azért nekem meg új érzés, de a helyiek már észre se veszik. Pl. tegnap 10 óra körül volt egy földrengés és a tanár észre se vette. Mi diákok persze elkezdtünk nevetni, meg mindenhova figyelni csak nem rá, és ez zavarta, de nem jött rá, hogy miért van, csak amikor ránézett a falon levő térképre, hogy illeg-billeg. Az érzés kb. olyan, mint amikor meg régen elment a Teréz krt-n a villamos, és erezted, hogy remeg minden körülötted. Ha az ember megszokja, akkor semmi különös.
5. Taifun
Na, ez azért egy fokkal szerintem szarabb jelenség, főleg, ha menned kell valahova. Maga a szélviharos rész az csak fel óráig tart, és akkor jó ha nem vagy az utcán. De a rossz benne az, hogy kb. mar két nappal előtte iszonyatos esőzés kezdődik. Hollandia és Anglia ehhez képest
tanonc. Fel nappal a taifun érkezése előtt a legutóbbi esetkor átlagosan 70 mm csapadék eset óránként (!) és ez a tetőzéskor 110 mm-re is fel szokott menni. (Csak hogy tudjatok, hogy ez mennyire iszonyatosan sok, akkor elmondom, hogy otthon egy kiadós napos esőzéskor esik maximum 30-40mm).
6. Telefon
Hogy a technológiai dolgokba kezdjek. Japánban nyilvános helyen telefonálni illetlenség. Nyilvános helyen a japánok nem élnek társasági életet, nem zavarják a másikat azzal, hogy telefonálnak. Ezért metrón, étteremben stb. nem illik beszélni. Ha beszélsz egy japánhoz és csöng a telefon, nem veszi fel. Nem bánt meg azzal, hogy amikor veled beszél, akkor mással foglalkozik. Majd ha veled befejezte, akkor majd elmegy valami sarokba, és visszahívja az illetőt. Ezen hagyományokból adódóan a szöveges üzenetek, és az adatkommunikáció tombol, és ezert olyan sikeres itt a harmadik generációs távközlés, sőt itt már 3.5 generáció van. A telefonok itt alapvetően kihajthatósak, és nagy képernyősek, és a gombok normális méretűek, hogy sokat tudjak nyomkodni, mert nyomkodjak. Az itt természetes, hogy színes, 1000 hangon szól, kamera van rajta stb. olyat 1 yenert vágnak hozzad. Különben a legdrágább is 30000 yen korul van, de amit kijön egy újabb modell (1-2 hónap) leesik az ara 10000 yenre. 3 szolgáltató van, és alapvetően 3 különböző technológiát használnak, így ami közös bennük az az internet és az email. SMS helyett itt emailt küldenek, fogadnak, és persze lehet benne kép, hang, film, minden amit akarsz. A legtöbb embernek nincs is más email "kliense" mint a telefonja. De az itt természetes, hogy egy telefon akar 50mb-nyi emailt tud kezelni, és nem olyan szar a szoftvere, hogy évekig kell várni, mire betolt valamit, vagy bekapcsolódik, mint egy-két Nokia és MS Smartphone csoda... A telefonnal az emberek tudnak híradót letölteni, játszani stb. És a vonaton töltött idejükben főleg a telefonjukat piszkáljak, emailt írogatnak stb. Emellett most már miden telefon alaptartozéka a GPS navigáció, és az FM rádió, MP3 lejátszó. A rádió pl. olyan, hogy ha megy egy szám, és megnyomsz egy gombot, akkor a netről letölti az előadod, és a szám címet, a hírek ideje alatt a híreket olvashatod is. Amennyire komplexnek tűnik a japán írás, annál ötletesebben oldottak meg a szövegbevitelt. Szuper prediktív, öntanuló mechanizmus van benne, a szövegek alapján felkínál akár mondatrészeket is, és tényleg működik, és jól működik, nem úgy mint hasonló mesterséges intelligencia cucc egyes programokban. Ez az egésznek az ára nem eget verő. Telefonálás percenként 30 yen körül úszható meg, de ha sokat beszélsz, akkor van 12 yenes csomag is. Az adatkommunikációnál a 128 byte-os csomag ára 0.1 yen, de van átalánydíjas csomag 3000 yenért, és akkor nézheted a híreket egész nap, meg mást is.... ;-)
7. Internet
Hát ez is kicsit más dimenzióban működik, mint Európában. Itt a kezdő ADSL csomag az 5 Mbit/s-os, de az 50 Mbit/s-os is már 6000 yenert van. És ha ez is kevés, akkor kérhetsz optikai vonalat is, és akkor 200 Mbit/s-ed van 10000 yenert. És tényleg ennyi ki is fér a vonalból, ha Japánból töltesz le valamit, akkor tényleg süvít, persze az origó lassan jön be, de az azért van, mert Amerika le van maradva és azon keresztül jön ide az infó.
8. TV
Itt már minden széles vásznú, és az LCD TV se szokatlan. De ami nagyon durva, az az, hogy voltam a Sony Buildingbe a hétvégén, ahol a Sony mutatja be a legújabb termekéit. És hát volt egy olyan TV, aminek képe teljesen élethű képet adott, de tényleg. Nehéz leírni, ezt látni kell. Koreában láttunk apuval egy-két jó TV-t, de ez több nagyságrendi ugrás ahhoz képest. Bar akkor a koreaiak azt mondták, hogy a japánok tőlük veszi az LCD kristályt, mert hogy ők jobbat csinálnak, de ez alapján kétlem ennek az állításnak az igazat. Na mindegy, ez legyen az ő bajuk. Persze ennek a tv-nek egy nagy hátránya is van. Ha az operatőr nem teljesen jól beállított képet vesz fel, akkor iszonyatosan látszik rajta. De ha szép, akkor mesés. Az árára csak annyi volt írva, hogy open price. Ja, nyitott a csillagos ég fele. Mondjuk érdekességképpen volt egy 645-ös BMW is a bemutató teremben. Hát mit ne mondjak, illet oda. Annak volt ára, 25000000 yen. Azt hiszem, ez is az open price kategória ;-)
9. Kicsit bosszantó dolgok
Két dolog, ami eddig kicsit bosszantó itt japánba. Az egyik a WC. A szűkösség miatt a WC-k számat is minimálisra csökkentik, mert ugye az haszontalan hely. Ez azt jelenti, hogy itt a laborban szintenként 2 férfi WC van kb. 500 emberre/szint. Szóval mindig sor van meg a férfi WC-ben is... A másik, hogy itt a szelektív szemétgyűjtés nagyon megy. 5 kategória van: lebomló, nem lebomló, alumínium doboz, PET palack, üveg. Ha az utcán szemetelsz, vagy valamit rossz helyre dobsz megbüntetnek. De ami gaz, hogy szemetesből sincsen sok, azaz mindenhol csak a célnak megfelelő. Azaz, ha van egy ital automata, mellette van egy alumínium szemétnek való szemetes, de más nincsen. Így mást oda nem dobhatsz. Na ja, de ha az italt nem az automatánál iszod meg, hanem sétálsz vele, akkor bukta. Vadászhatsz egy olyan szemetest, amibe az illik. Szóval van kihívás is ;-)
Na, hat így dióhéjban ennyi, aztán majd meg írok.
Üdv,
Zoli
